"Már gimnazista koromban is szenvedélyes modellező voltam. Mikor 56-ban, mivel egy nemzetőr egység parancsnokhelyettese felvettem a harcot a Szovjet támadókkal, emigrálni kényszerültem, Belgiumba kerülve olyan lehetőségekkel találkoztam, melyek akkor Magyarországon ismeretlen volt, Az ottani modellezőkön keresztül kerültem kapcsolatba hadtörténészekkel, múzeumokkal, gyűjtőkkel és más hasonló szervezetekkel és így alakult ki bennem egy gondolat a haditechnika bemutatása a maketteken keresztül. Gyűjteményem egyre szaporodott, és már Belgiumban több kiállításon számos kitüntetést, diplomát és serleget nyertem. Mikor a Brüxelleszi Hadtörténeti Múzeumban is kiállítottam, a múzeum igazgatója megkért, hogy ajánljam fel gyűjteményemet a múzeum részére. Mivel mindig eltökélt szándékom volt, hogy amint lehetőség lesz rá, tekintettel a politikai változás reményében, véglegesen haza térek, és akkor gyűjteményemet Hazám részére ajánlom fel. Ez meg is történt a rendszerváltás után. És a gyűjtemény Budapestre, a Bolyai János Műszaki Katonai Főiskolára került. Sajnos a z előző kormány oly módon szervezte át a főiskola működését, hogy gyűjteményem sorsa bizonytalanná vált. Végül lakhelyem, Nagynyárád Polgármester asszonya ajánlotta fel a lehetőséget a gyűjtemény Nagynyárádon történő elhelyezésére. Ekkor ajánlottam fel gyűjteményemet a Nagynyárádi Magyar- Német Baráti Körnek, melynek én magam is tagja vagyok."
/ Marton György, Nagynyárád Díszpolgára. /